Évente tízezrével válnak szemétté Magyarországon azok a régi szekrények, komódok és asztalok, amelyekben még ma is értékes faanyag lapul – miközben a hazai faipar alapanyaghiánnyal küzd. Egy fiatal házaspár azonban azt állítja: a lomtalanítás helyett létezik jobb út is. Az új szolgáltatás most házhoz megy a feleslegessé vált darabokért, új életet ad nekik, és közben egy egész országot átformáló „bútormentő” modell alapjait rakja le.
Évente megdöbbentő mennyiségű, átlagosan 43–59 ezer tonna fabútorhulladék keletkezik Magyarországon. A statisztikák szerint ennek jelentős része nem kerül vissza a körforgásba: 3–5 ezer tonna a lerakókban, további 14–19 ezer tonna pedig égetőkben végzi. Ez nemcsak környezeti, hanem gazdasági probléma is, hiszen a hazai faipar évek óta alapanyaghiánnyal küzd, miközben értékes, akár több évtizedes faanyagok válnak végleg hulladékká.
A fogyasztói szokások, a gyors bútorcsere és a lomtalanítás gyakorlata mind hozzájárul ahhoz, hogy használható darabok is hulladékká váljanak. A probléma súlyát tovább növeli, hogy az Európai Unió egyre szigorúbb újrahasznosítási elvárásokat támaszt a tagállamok felé.
Fotó: EcoReform Bútor
Erre a kihívásra ad úttörő és inspiráló választ az EcoReform Bútor kezdeményezése, amely egyszerre kíván reagálni a hulladékgazdálkodás és az alapanyaghiány kihívásaira. A vállalkozás mögött álló házaspár szerint a megoldás nem pusztán technológiai, hanem szemléletbeli kérdés is. Olyan rendszert akarnak kialakítani, amelyben a lakosság számára egyszerű és kényelmes a bútorok leadása, a szakemberek számára pedig értékes alapanyag marad a körforgásban.
Így épül fel a sztori
Szekeres Dávid asztalosként és kivitelezőként évek óta találkozott azzal, hogy régi bútorok tömege kerül méltatlan helyzetbe, sokszor azért, mert a tulajdonosok nem látnak bennük értéket, vagy nincs megoldásuk az elszállításra. Felesége, Rónai Ruxandra építész-dizájner kreatív tervezői szemlélete adta meg az utolsó lökést ahhoz, hogy a meglévő tapasztalatokból rendszer szülessen. Egy antik pianínó új funkcióval történő megmentése – amelyből bárszekrény lett – mutatta meg számukra, hogy a funkcióváltás nem feltétlenül rombolja le egy tárgy értékét, sőt új életet adhat neki.
Innen indult el az EcoReform Bútor mint dizájnprojekt, majd rövid időn belül bútormentő szolgálattá bővült.
A koncepció középpontjában az áll, hogy ne csak egyedi darabokat újítsunk fel, hanem a teljes hulladékáramlásba próbáljunk belenyúlni
– mondta Szekeres Dávid. A házaspár szerint a bútorlapok árának emelkedése és az élő fák kivágása is azt jelzi, hogy rendszerszintű gondolkodásra van szükség. A kezdeményezés ezért nemcsak műhelymunka, hanem kísérlet egy új modell felépítésére is. Olyanra, amelyben a régi bútor nem teher, hanem erőforrás.
Házhoz mennek a feleslegessé vált szekrényért
Az EcoReform Bútor egyik legfontosabb újítása, hogy a lakosság számára ingyenes bútorátvételt kínál: a tulajdonosok online adatlap kitöltésével, telefonon vagy közösségi médián keresztül vehetik fel a kapcsolatot a csapattal. A beküldött fotók alapján előzetes értékelés készül, majd időpont-egyeztetés után elszállítják a darabot a telephelyre.
„A cél az, hogy a bútor leadása ne jelentsen logisztikai akadályt, különösen idősek vagy egyedül élők számára” – hangsúlyozta a házaspár. A műhelyhez raktárkapacitás és géppark is tartozik, amely lehetővé teszi a nagyobb mennyiségű bútor feldolgozását. Egy új csarnok és mérleg beszerzését is tervezik, amelyben több feldolgozási folyamat futhatna párhuzamosan. A rendszer így fokozatosan léptéket válthatna, és nemcsak egyedi projektekben, hanem tömegében is kezelni tudná a beérkező bútorokat. A lakosság számára mindez azt jelenti, hogy a lomtalanítás helyett egy alternatív út nyílik meg. Egy olyan, amely a kidobás helyett a megőrzésre épül.
Fotó: EcoReform Bútor
Négy út egy szekrény előtt
A beérkező bútorokat az EcoReform Bútornál négy kategóriába sorolják.
- Az elsőbe azok tartoznak, amelyek szerkezetileg épek és értékesek: ezeknél az eredeti karakter megőrzése a cél, klasszikus restaurálási módszerekkel.
- A második csoportba kerülnek azok a darabok, amelyek alapanyaga jó, de sérültek vagy stilárisan elavultak; ezek kreatív átalakítással, új funkciókkal születnek újjá.
- A harmadik kategóriát azok alkotják, amelyek eredeti formájukban már nem menthetők, de a faanyaguk kiváló: ezekből teljesen új, kortárs bútorok készülnek Rónai Ruxandra tervei alapján.
- A negyedik út a teljes körforgás lezárása: azok a bútorok, amelyek nem restaurálhatóak, sem alapanyagként nem használhatók fel közvetlenül, ipari újrapréselésre kerülhetnek.
A cél, hogy ezek se a lerakókban vagy az égetőkben végezzék, hanem visszakerüljenek az alapanyaggyártásba. A vállalkozás ehhez országos hulladékgazdálkodási szereplőkkel, köztük a Mohuval is együttműködést keres. Így a bútormentés nem állna meg a dizájnnál, hanem a hulladékkezelési rendszer részévé válhatna.
Furnér, dió, mahagóni – mit rejt egy régi komód?
A régi bútorok anyagvilága különösen értékes lehet mai szemmel. Szekeres Dávid szerint a 19–20. század fordulóján készült darabok gyakran tömör fából vagy nemes furnérokkal – dióval, tölggyel, mahagónival – borított szerkezetek voltak.
Ezeket ma már ritkán alkalmazzák a tömeggyártásban, mert drágák és munkaigényesek. A régi intarziák, lécbetétes megoldások és vastag furnérrétegek azonban még évtizedek múltán is alkalmasak új felhasználásra. Egy kis szakmai gondossággal ezek a felületek új bútorokon is megjelenhetnek, akár modern formavilágban. A házaspár szerint éppen ez az egyik kulcsa a bútormentés gazdasági értelmének: olyan alapanyag kerül újra forgalomba, amelyhez ma már nehéz vagy drága hozzájutni.
A felújított vagy újragondolt darabok így nemcsak környezetbarátok, hanem minőségükben is versenyképesek lehetnek a bolti tömegbútorokkal.
A múlt anyagai találkoznak a kortárs tervezéssel, miközben csökken az élő fák iránti nyomás.
Környezetvédelmi misszió és üzleti modell egyszerre
Az EcoReform Bútor alapítói nem titkolják, hogy a projekt egyszerre környezetvédelmi küldetés és gazdasági vállalkozás. Szekeres Dávid szerint a szállítás, a tervezés és a gyártás mind jelentős erőforrásokat igényel, ugyanakkor a megmentett faanyag csökkenti a beszerzési költségeket.
A vásárlók egyedi, jó minőségű bútorhoz juthatnak, amely sok esetben tartósabb, mint az olcsó laminált termékek. Rónai Ruxandra pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a precíz kivitelezés és az újragondolt forma a fenntarthatóság mellett dizájnértéket is hordoz. A modell lényege, hogy a környezetvédelmi haszon és a piacképesség ne váljon szét. Ha a vásárlók számára vonzóak az újragondolt darabok, az hosszú távon fenntarthatóvá teheti a rendszert. A kezdeményezés így nem adományalapú projektként, hanem önfenntartó struktúraként képzeli el a jövőt.
Adódik a kérdés, hogy a megmentett, felújított bútorok élete miképp folytatódik. A házaspár elmondta, hogy a vállalat honlapján található elérhetőségen érdeklődhetnek ezen darabok iránt.
Az ár személyes megegyezés kérdése, igyekszünk igazodni a megrendelőhöz. Ezenfelül viszonteladói partnereknél is megtalálhatók az általunk készített bútorok, eltérő árképzés mellett
– mondta Szekeres Dávid.
Fotó: EcoReform Bútor
Országos hálózat és „EcoReform-mozgalom”
A házaspár hosszabb távon országos hálózat kiépítésében gondolkodik, amelyhez asztalosműhelyek és hobbiasztalosok is csatlakozhatnának. Már most felhívást tettek közzé szakembereknek, akik terveket és alapanyagot kapnának a munkához, miközben részei lennének a bútormentési rendszernek.
A cél egy bővíthető modell, amely regionális központokra épül, és a lakosság számára mindenhol elérhetővé teszi a szolgáltatást. Ezt a koncepciót nevezik „EcoReform-mozgalomnak”, amelyben a lakosság, a szakma és a hulladékgazdálkodás szereplői együtt csökkentenék a faanyagveszteséget.
Ha a keletkező fahulladék 30 százalékát sikerülne megmenteni országos szinten, az már érzékelhető környezeti előrelépést jelentene
– mondta Rónai Ruxandra. Az uniós elvárások és a hazai újrahasznosítási célok szintén ebbe az irányba mutatnak. A kezdeményezés így nemcsak egy vállalkozás bővüléséről szól, hanem arról is, hogy miként lehet a hulladékhoz való viszonyt átalakítani.
„Abban bízunk, hogy kezdeményezésünkön keresztül láthatóvá válik, mit jelent az újrahasznosítás a gyakorlatban. A környezeti haszon így nem elvont számokban, hanem konkrét tárgyakban jelenik meg. Ha a modell működik, az nemcsak kevesebb hulladékot, hanem újfajta fogyasztói gondolkodást is eredményezhet” – fogalmazott a házaspár.